Egy büntető törvénykönyv margórjára...

Dorosz Dávid

2012
05/14

Mindennek az alapja, hogy a büntetőjog végső eszköz. Csak ott és akkor lehet bevetni, amikor más megoldás már nincsen.

Kettős nyomtáv. Helyreállító igazságszolgáltatás.

Ebben a 2 fogalomban foglalható össze az modern büntetőpolitika lényege.

 A kettős nyomtáv előbb gondolkodik, aztán lő. Nem híve az önmagáért való, csak PR célokat szolgáló eltúlzott szigornak. Nevéből adódón két egymástól eltérő vonalon halad.

Az egyikben a súlyos, életet és testi épséget veszélyeztető bűncselekményeket szigorú büntetésekkel kezeli. Kifejezi, hogy vannak értékek, amelynek megsértése a legnagyobb bűnök közé tartozik. Ha valaki élve felgyújtja áldozatát, vagy egy 11 éves kislányt végez ki több késszúrással, azzal szemben nincs mese, súlyos büntetést kell alkalmazni.

Ezzel szemben a kis súlyú, a társadalomra kevésbé veszélyes bűncselekményeknél ki kell szélesíteni a mediáció lehetőségét, illetve munka- és pénzbüntetéseket kell kiszabni. Azaz, aki megszegi a szabályokat, aki árt másoknak, az fizessen, vagy dolgozza le a közösségnek a bűnét. Amennyiben pedig lehetséges, közvetlenül az áldozatnak adjon jóvátételt. Ez a második vonala a kettős nyomtávnak. Ezzel nemcsak megtakarításokat lehet elérni (egy rab naponta 8500 forintjába kerül az államnak), hanem hatásosabban lehetne fellépni a visszaeséssel szemben. Ugyanis a börtönből sokan új szakmai fortélyokkal és bűnöző haverok telefonszámával felvértezve kerülnek ki. Minden tudásunk arra mutat, hogy jelenleg hazákban túl sokakat, túl drágán, túl kevés eredménnyel tartunk fogva. Ezt csináljuk évek óta, miközben a bűnözési adatok nem javulnak. Einstein egyszer így fogalmazott: „Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.” Ezért is kell ezen változtatnunk.

Azonban a büntetőjog csak akkor éri el igazi célját, ha az elkövető mellett az áldozatra is figyel. Ez közös, erkölcsi felelősségünk: mindent meg kell tennünk az áldozatok szenvedéseink enyhítése érdekében. Nem hagyhatjuk őket magukra a bajukkal: amennyire lehet, vissza kell állítani a bűncselekmény előtti életkörülményeiket. A helyreállító igazságszolgáltatás erre törekszik.

Ugyanakkor a mai hatalom minden problémát a börtönrácsok mögé akar exportálni. Ezzel leplezi, hogy valójában ötlettelen.

Saját bebetonozása után lövése sincsen mit kezdjen hazánkkal…

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Dorosz Dávid Facebook-oldalához!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://doroszdavid.blog.hu/api/trackback/id/tr434508831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Edgar26 2012.05.15. 17:20:50

Az amerikai (szélső)jobboldal eszköztárából ismerős a Fidesz játéka. A három dobás-törvény, az elesett emberek szabálysértéseinek, kis értékű vagyon elleni bűncselekményeinek aránytalan megtorlása -- az alig leplezett rasszizmus és szegénygyűlölet.

Ezzel két legyet ütnek egy csapásra: a szavazók erkölcsi legaljának udvarolnak, a börtönök "baráti" üzemeltetőinek, beszállítóinak pedig nem nokiásdoboz-, hanem kamionszámra küldik az adófizetők pénzét.

Ez a tengerentúlon ahhoz vezetett, hogy a lakosság mindenkori majdnem 1%-a (a világon a legmagasabb; 5-ször annyi, mint bárhol Nyugat-Európában!) börtönben van, a bűnözést pedig csak növeli, hogy elveszik a szabaduló elítéltek esélyét a becsületes munkára: a visszaesés így szinte garantált.

Úgy látszik, a kormány példaképe a szélsőségesen konzervatív amerikai jobboldal; kár, hogy szinte mindent sikerült importálniuk az USA-ból, ami rossz ott, és semmit, ami jó.