Exodus

Dorosz Dávid

2012
05/23

A Tárki legfrissebb kutatása szerint a rendszerváltás óta nem volt ilyen magas a kivándorolni kívánók száma. Sajnos ez nem meglepő.

Tegye fel a kezét, akinek nincs a baráti körében olyan, aki már egy ideje külföldön dolgozik, vagy ezt tervezgeti? Nagy ugye…

Nekem is több ismerősöm, nagyon közeli, jó barátom keresi már külföldön a boldogulást.

Sajnos egyre többen teszik ezt: fiatalok ezrei hagyják el hazánkat évente.

Teljesen megértem őket.

Mert mit látnak maguk körül? Megszorítás megszorítás hátán, minden héten új adó. Munka nincs, nem is lesz.  Egyetemeken kevesebb a hely. Végtelen a sor a kórházban, ha még nem zárták be. Az állam kivonult a falvakból, városokból, mindenhol leépít.

Eközben a narancsos haveroknak dőlnek ki a milliárdok, ők kapják a földeket. Ha pedig ellenkezel, tiltakozol, apád repül az önkormányzati állásából.

Ez a helyzet, ezek a kilátások.

Hát ezért mennek el inkább fiatalok ezrei Írországba egy szállodába mosogatni napi 12 órában. Ezért vacognak fűtetlen londoni lakásokban, egy szobában akár négyen is. Ezért szednek feketén epret a negyven fokos melegben egész nap.

Mert az még mindig jobb, mint ami itthon van.

Szégyen.

Szégyen, hogy ezt kell tenniük.

Szégyen, hogy egy ország nem tud jövőt adni.

Szégyen, hogy közben meg megy a szövegelés az óriási gazdasági sikerekről, a dicsőséges forradalomról.

Nekem ég az arcom.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Dorosz Dávid Facebook-oldalához!

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://doroszdavid.blog.hu/api/trackback/id/tr864542156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szmárta 2012.05.23. 19:29:48

Ezt a verset most olvastam és nagyon ütős. Akár rólunk is szólhatna honi magyarokról.

Hadd jöjjön hát, aminek jönni kell,
Idők lavináját ernyedt karok
Ha többé fel nem tartják!
De mi símuljunk össze, magyarok!
Kiáltó szó ha nem lehettünk már:
Egy titkos társaság legyünk!
Kivándorolni, elbujdosni? Nem!
Mi innen nem megyünk!

Nagy szalmatüzek lángjából marad
Szívünkben egy marék izzó parázs -
Égő világoknál ezerszer izzóbb
És izzóbb nála nem lesz semmi más.
Egymás szíve-falán, végzetünk éjén
Egy néma jelszót kikopogtatunk,
Mint jeladást a Katakombák mélyén:
"Magyarok maradunk!"

Idők mélyén vajúdhat sok halál,
Sok minden meglehet,
De oly koporsót nem gyárt asztalos,
Mely minket eltemet.
Magyar bárdok ajkán csak újra hajt
Virágot, lombot ős-magyar fánk: nyelvünk,
S romolhatatlan erőnk árja zeng:
"Örök az élet bennünk!"

Virrasztottunk mi tetszhalottat már!
A lefojtott szó erősebb a jajnál,
Nyilt szónál több az allegória
S a vértezett szív a vértezett karnál.
A lefeszített rúgó izmai
Nem engednek, de erőt gyűjtnek lassan,
Nagyobb erőt szűl nagyobb elnyomás,
Míg döngve visszapattan.

Virrasztottunk mi tetszhalottat már,
Álltunk sok vihart, nekünk ez sem új,
Ha kiszaggattak: új gyökeret vertünk.
Mi tudjuk, mit jelent: balszél ha fúj.
Nem tagadom: jöhet még zord idő,
Sok mindent nem lehet majd merni,
Talán szavunk se lesz, jajunk se lesz,
Csak a szívünk fog verni.

De magyarul fog verni!

1918 október

királycsináló 2012.05.24. 11:00:50

Kedves Dávid!

Megoldásokról és alternatívákról is szívesen olvastam volna a végén, mert keseregni én is tudok! :(

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2012.05.24. 15:23:44

@királycsináló: egyszerű - szavazz az LMP-re legközelebb, és buzdíts erre másokat is :)
Program stb. a honlapon.