A nyomulás ára

Dorosz Dávid

2012
05/25

A hatalomra került Orbán Viktornak és csapatának egyik legfontosabb ígérete az volt, hogy két hét alatt rend lesz. Lett is. Új uralmi rend, ahol mindent és mindenkit a kiépülő narancsrezsim akar irányítani.

Az "építkezés" egyik legfontosabb eleme az állandó megszorítás: folyamatosan zajlik a pénzátcsoportosítás a szegényebbektől és középosztálybeliektől a fideszes haverokhoz, az új rendszer narancsbáróihoz. Ezért kell elvenni a pénzt az iskoláktól, az egyetemektől, a kórházaktól. Ezért kell az államnak szinte egész megyékből, városok és falvak ezreiből kivonulnia. Ezért járhatnak kevesebben egyetemre, ezért kapnak kevesebben orvosi ellátást. A Fidesz szegénység helyett, a szegények ellen indított háborút. De ma már a középosztály tagjai is hónapról hónapra nehezebb körülmények közepette kénytelenek élni, most ők következnek.

Ez az ára az egyetemi szobatársak nyomulásának. És a Fidesz hajlandó ezt az árat megfizetni. Azonban ezt nyíltan nem teheti meg, valamivel el kell kenni az ügyet. Több megoldás is van, élnek is velük az urak.

Ezek egyike sajnos a büntetőjog. Csakis politikai PR célokat szolgált az rombolást, amit a Fidesz az elmúlt két évben a Büntetőtörvénykönyv kapcsán művelt. A parlamenti többség átjáró házzá és üzenő füzetté tette a Btk-át. A szakma minden érvelése, és tiltakozása ellenére 2-3 hetente módosították a jogszabályt, attól függően, hogy épp gesztusokat akartak tenni a szélsőséges szavazóknak vagy csak el kellett terelni a figyelmet a megszorításokról.

Az állandó pénzkivonás mellett másik fő iránya a narancsos társadalompolitikának, hogy mindent büntetéssel akar megoldani. Nem hisz a szakmai megoldásokban, minden problémát börtönrácsok mögé akar exportálni. Ez azonban gyengeség és a tehetetlenség jele. Olyan hatalom nyúl rendszeresen ehhez az eszközhöz, melynek nincs más megoldása a társadalom bajaira. Olyan hatalom, amelynek lövése sincsen, hogyan emeljen ki 2 millió embert a szegénységből, hogyan javítsa hazánk gazdaságát. Olyan hatalom, amelyet csak saját maga bebetonozása, és a haveroknak kitolható milliárdok érdekelnek. Olyan hatalom, amely inkább küldi börtönbe a hajléktalanokat, mint saját korrupt egyetemi szobatársait.

Pedig rengeteg tennivaló lenne. Egy okos, követhető, áramvonalas büntetőjogra van szükség. Olyanra, amely hatásos büntetéseket alkalmaz, és amely az áldozatot helyezi a középpontba.
Ez a büntetőjog kettős nyomtávon halad. A súlyos, kifejezetten kegyetlen, vagy családtagok ellen elkövetett bűncselekmények esetében nincs mese. Nincs mese, mert itt a lehető legszigorúbban kell lesújtani.

Azonban a kettős nyomtáv másik felét jelentő a kisebb súlyú, társadalomra kevésbé veszélyes bűncselekmények esetében csökkenteni kell a szabadságvesztés szerepét. Ezekben az esetekben a közérdekű munka illetve pénzbüntetések megfelelőbb eszköznek bizonyulnak. Minden kutatás azt igazolta, hogy az ilyen ügyeknél alkalmazott szabadságvesztésnek semmi értelme: az elítélt kijárja a börtönegyetemet, új bűnözői fortélyokkal és ismerősökkel felvértezve kerül vissza közénk. Teszik ezt úgy, hogy ez közben naponta 8500 forintjába kerül az államnak, azaz nekünk mindannyiunknak. Minden tudásunk arra mutat, hogy jelenleg hazákban túl sokakat, túl drágán, túl kevés eredménnyel tartunk fogva. A kormány által benyújtott új Btk. mégis ezen az úton megy tovább. Erről Einstein egyik örökbecsű mondata jut eszembe: "Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen."

Van egy nagy adóssága a magyar büntetőjognak. Az adósság pedig, hogy egyoldalú. Mindig és mindenhol az elkövetővel foglalkozik, ő áll a középpontban. Pedig van valaki, akivel legalább ugyanannyit kell foglalkoznunk. Az áldozat. Ő az, akinek az életét tönkretette a bűncselekmény. Ő az, akinek már semmi nem lesz olyan, mint régen. Ő az, aki még évekkel később is a lelki, és anyagi károktól szenved, amiket a bűncselekmény okozott nekik. Ő az, aki nem mer majd egyedül végigmenni este az utcán...

És itt nem kell feltétlenül csak a legsúlyosabb esetekre gondolnunk. A kirabolt idős embereknek az a 20 ezer forint is nagyon fáj, amit a kredencből vittek el. A tudatról nem is beszélve, hogy idegenek túrták fel a szobájukat. Már egy 5 ezer forintos lopás is nagyon súlyos helyzetbe tud hozni embereket.
Az államnak ilyenkor segítenie kell. Ha már nem tudta saját polgárait megvédeni, legalább utólag tegye minél jobbá helyzetét. Ez a kiindulópont.
Ehhez képest ma nálunk minden 10 áldozattá váló emberből 1 kap csak állami segítséget. 9-nek nem nyújtunk segítő kezet, magára hagyjuk. Az áldozatvédelmi szolgálat munkatársai - a költségvetési elvonások ellenére - hősies küzdelmet folytatnak. De kevesen és kevés helyen vannak jelen: sok városba, faluba nem tudnak eljutni. Akit ott ér bűncselekmény, lényegében magára van utalva. Ezen mindenképp változtatnunk kell: a javasolt igazságos körforgás alapján minden pénzbüntetésből befolyt összeget áldozatvédelmi célokra kell ezentúl felhasználni, így erősítve az állami segítség erejét.

Személy szerint abban hiszek, hogy mindenki azt kell, hogy kapja, ami jár neki. A gyilkosok súlyos börtönéveket, a kis súlyú bűncselekmények tettesei pénz-illetve munkabüntetéseket, az áldozatok nagyobb állami segítséget és figyelmet.
Egy igazságos társadalomban így működnek a dolgok.
Ez a helyreállító igazságszolgáltatás.

(Megjelent a mai Népszavában.)

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Dorosz Dávid Facebook-oldalához!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://doroszdavid.blog.hu/api/trackback/id/tr204545175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dvhr 2012.05.25. 18:35:24

Azert meg kell jegyeznem, hogy az Einsteinnek tulajdonitott idezet valojaban egy 1981-es kezikonyvbol szarmazik.
en.wikiquote.org/wiki/Einstein#Misattributed