Fenntartásokkal, de Obama

Dorosz Dávid

2012
11/01

Túl vagyunk a vitákon, lassan vége kampánynak. Jövő kedden Amerika választ. Szoros lesz, valószínűleg megint Ohio dönt.

 

101215_obama_smile_tax_reut_605.jpg

„Azt szeretnénk, hogy Obama jobb elnök legyen, mint amilyen volt. De azt is tudjuk, hogy jobb elnök, mint amiről Romney valaha is álmodhatna, hogy lesz.”

Ezt a Buffalo News szerkesztőségi cikke írta pár nappal ezelőtt a jövő keddi amerikai elnökválasztásról. Személy szerint nagyon egyetértek ezekkel sorokkal, sok dologra rávilágítanak.

2008 őszén szkeptikusan figyeltem az akkori szenátor Barack Obama dicsőséges menetelését a Fehér Házba. Szkeptikus voltam, mert mindig fenntartásokkal kezelem, ha egy politikus főleg hatásos beszédeire, személyes varázsára támaszkodva ígéri azt, hogy megválasztása után minden alapjaiban fog megváltozni.

Voltak rossz példák a szemem előtt, és Obama első éveit is sok szavazója borzalmas csalódásként élte meg. Egyszerűen túl sokat, szinte csodát vártak tőle.

Belpolitika

Obama rettentően nehéz gazdasági helyzetben, lényegébe egy teljes pénzügyi összeomlással fenyegető káosz közepén vette az irányítást. A kormányzata első hónapjaiban megszavazott gazdaságmentő, és fellendülést ösztönző állami programoknak igazából nem volt alternatívája, azokat meg kellett lépni. Akkor necces húzásnak számított a két nagy detroiti autóóriás több milliárdos kibélelése, de már kiderült, hogy ez is jó döntésnek bizonyult, sőt az újraválasztási kampány egyik legfontosabb egysorosát is ez adja.

Kétségtelen, hogy a gazdaság igazi beindítása, és főleg a munkanélküliség csökkentése még várat magára. Ezekben a kérdésekben majdnem minden egyes lépéshez szükség lett volna legalább a mérsékelt republikánusok támogatására. Ez sokszor nem jött össze, ami részben a washingtoni lobbizásban, taktikázásban ügyetlen Obama és csapata, részben pedig a szélsőséges Tea Party mozgalom miatt fogságba esett GOP hibája.

Ez talán a legnagyobb csalódás: Obama azt ígérte közelebb hozza, fontos ügyekben egységbe kovácsolja a kb. két évtizede végletesen megosztott politikai elitet. Na ez teljesen kapufa lett: ennek pont az ellenkezője történt. Részben az Obama személye és politikája volt az mozgósító erő, amely 2010-ben iszonytató mértékben megerősítette a republikánusok szélsőséges, kompromisszumról hallani sem akaró, és bizonyos kérdésekben teljesen szánalmas ósdi, demagóg szövegeket eregető új szárnyát. Az egy dolog, hogy ez a fejlemény történelmi szempontból is nagy bajba hozta a GOP-t, de Obama 2008-as fő üzenetét is kukába küldte.

Erről persze az elnök is tehet, és ez a második nagy csalódás. Már 2009 végén érezve, hogy az időközi választások a következő évben egy sokkal ellenségesebb törvényhozást fognak eredményezni, Obama minden erőforrását bevetve neki állt az egészségügyi biztosítási rendszer reformjának. Szögezzük le a cél alapvetően helyes, hiszen tarthatatlan, hogy magát a világ vezető hatalmának mondó országban, 48 millió embernek nincsen egészségügyi biztosítása. Azonban Obama mindent erre rakott fel, ez lett az ő nagy ügye. Szinte két évig minden energiája, politikai tőkéje erre ment el. Az eredmény pedig? A Legfelsőbb Bíróság végül szorosan, de nem kaszálta el a törvényt, de az valódi változást a várakozásokhoz képest kisebb mértékben fog hozni, és ráadásul bármilyen republikánus elnök első munkanapján visszavonja.

Közben hatalmas árat kellett fizetni ezért az egy, félig-meddig sikerült reformért is. Miközben az elnök szinte bózótharcot vívott minden egyes centiméter haladásért a biztosítás ügyében, persze másra nem nagyon jutott energia, figyelem, és politikai tőke. Így valójában semmilyen igazi előrelépés nem történt a katasztrofális állapotban lévő amerikai infrastruktúrával, az igazságtalan adórendszerrel, a több évtizede megoldatlan bevándorlással stb. A Wall Street megregulázást célzó Dodd-Frank szabályozás is igencsak karcsúra sikeredett: inkább csak egy vicc a pénzügyi szektor machinációi ellen. Valójában Obama semmit nem tudott kezdeni azzal a helyzettel, hogy fejlett országok közül az USA-ban vannak a legnagyobb társadalmi és jövedelmi egyenlőtlenségek. Hihetetlen mértékben szétszakadt a társadalom, amit csak megerősít az enyhén perverz a tőkejövedelmeket kis kulccsal adóztató adórendszer. Itt semmi sem változott, sőt még romlott is a helyzet. Ez pedig több, mint hiba…

Külpolitika

Obama itt is radikális változást ígért. A helyzet itt is felemás négy év után.

Egyrészt, ami a Bush-Cheney-Rumsfeld szakkör szemétkupacának eltakarítását illeti, Obama egész jól vizsgázott. Nagyon helyesen kivonta a csapatokat Irakból, befejezte a költséges sivatagi gerillaellenes háborút. Emellett végre több figyelmet és erőforrást biztosított Afganisztánnak, megjelölte a végleges kivonulás dátumát. Ezekben a kérdésekben azonban a katonai establishment, szakértői körök többször jégre vitték a külpolitikában járatlan elnököt, akin több beszámoló alapján is sokszor átverték az akaratukat. Ezeknek és a puhább, békülékenyebb hangnemnek köszönhetően, sikerült valamelyest az USA nemzetközi tekintélyét javítani az elmúlt években.

Szintén eredményes volt a nemzetközi terror elleni harc, az Al-Kaida meggyengítése. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Osama bin-Laden meggyilkolása. A precízen kitervelt és különleges egységekkel végrehajtott likvidálási akciók illetve a hatalmas mértékben megnövelt dróntámadások talán meglepőek egy demokrata elnök részéről, viszont eddig eredményesnek bizonyultak. A megoldatlan probléma itt Pakisztán teljesen instabil helyzete: sem elengedni nem lehet, sem teljesen szemet hunyni afelett, hogy a militáns iszlámnak egyre nagyobb terepe egy ország, amely atomfegyverekkel rendelkezik.

Ami igazán hiányzik Obama teljesítményéből az az átfogó stratégia. Nem látni, hogy egy esetleges második ciklusban merre akarja vinni az világ dolgaiban az amerikai szerepvállalást az elnök. Ez több területen is bizonytalanságot okozhat.

A Közel-Keleten egy kezdeti tétovázás után az USA kiállt a demokratikus felkelések mellett, (Líbiában katonai eszközökkel is), de azóta érzékelhetően nem tudja az elnök mihez kezdjen az új geostratégiai helyzettel. Előbb jött a furcsa nyilatkozat Egyiptomról, majd a bengházi merénylet és annak hátterének félremagyarázása. Látható módon még időre van szükség, hogy a megváltozott viszonyok, az iráni atomprogram, az izraeli kardcsörtetés, a szíriai polgárháború, az öböl-menti szunnita államok szervezkedése között az elnök megtalálja azt a vékony ösvényt, amely mindegyik stratégiai célt kielégíti. Azonban az szinte megbocsáthatatlan hiba, hogy Obama a vele szemben a kairói beszéde után meglévő bizalmat nem fordította arra, hogy erőteljes lépéseket tegyen a palesztin-izraeli konfliktus megoldása érdekében. Teljesen egyértelmű, hogy ez az egész térség legfontosabb ügye, ami mindenre kihat, és bármilyen megoldáshoz kell az USA. Ezt Bush elnök módjára elengedni nagyon rossz döntés volt.

Az adminisztráció által képviselt új külpolitikai stratégia helyesen ismeri fel, hogy az USA figyelmének fókusza Ázsiára kell, hogy helyeződjön. Ennek első jeleit már lehet is látni. Obama nagyon helyesen nem kereste a konfliktusokat Kínával, főleg hogy idén novemberben új vezetést kap az ázsiai ország, azaz kisebb változásoknak meg van az esélye. Emellett azonban elkezdődött a Kína emelkedésétől egyre jobban tartó környező kisebb országokkal (Malajzia, Thaiföld, Dél-Korea, Japán stb.) való szorosabb együttműködés. Már középtávon csak ez a lehetőség arra, hogy a térség erőegyensúlya ne boruljon el teljesen Peking felé. Előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz az Indiával való viszony megerősítése, új alapokra helyezése: ez a Bush kormányzathoz képest ez elmúlt években háttérbe szorult. Amikor kellett, akkor azonban Hillary Clinton meghúzta vonalat a homokba Kínával szemben. Valójában ez a térség lesz a következő évtizedekben, ahol az igazi dolgok történnek majd, itt lehetünk majd szemtanúi korunk két nagyhatalmának versengésének. Ezt jól ismerte fel az elnök, és ha nem is látványosan, de eredményesen elkezdte az amerikai pozíciók erősítését.

Európa persze rosszul viselte az USA által meghirdetett Ázsia felé fordulást. Igen ez valóban nem jó fejlemény számunkra, még ha teljesen érthető is. Az elmúlt évek, sőt a jelen is az EU jövőjéről, az elhúzódó válságról szólnak, így az EU közös kül- és biztonságpolitikája óhatatlanul háttérbe szorul, ezzel engedve nagyobb teret az amerikai diplomáciának. Mivel válság kezelésében odahaza Obama sem a megszorítások útját választotta példája hivatkozási alapként szolgál a németekkel szemben álló, az élénkítésben hívő európai politikusok, országok számára. Az EU-USA kapcsolatokat is ezek a rövidtávú problémák, ügyek jellemzik, alig van már szó Törökország csatlakozásáról, a NATO valós átalakításáról (Smart Defence bevezetése inkább tüneti kezelés), a transzatlanti munkamegosztásról.

Oroszországgal kapcsolatban bejelentett újraindításra szintén kevesebb energia jutott, amit a Medvegyev korszak mozdulatlansága, és Putyin visszatérése is csak erősítette. Szintén elmaradt az évek óta először erőteljesen jelentkező orosz ellenzékkel való viszony átgondolása, a folyamatok hosszútávra való elemzése. A rakétavédelem illetve a haderő leszerelés ügyében pedig kezdeti sikerek után, befagytak az álláspontok.

Romney

Ezzel szemben mit kínál Romney?

Adócsökkentés a gazdagok számára, a piaci szabályok csökkentését a verseny élénkítése, és a gazdasági fejlődés érdekében. Alelnök-jelöltje révén megvágna a szociális és egészségügyi kiadásokat, radikálisan csökkentené a hiányt. Tiltaná az abortuszt majd minden esetben, szigorítaná bevándorlást, teljesen kizárná a melegházasságot.

Azaz egy ízig-vérig klasszikus republikánus ajánlat ez, kiegészítve egy deficit héja radikális, bár nem teljesen kidolgozott terveivel. Szó sincs a társadalmi egyenlőtlenség csökkentéséről, az igazságos társadalomról, a pusztuló infrastruktúra javításáról, a kisebbségek védelméről stb.

Nemzetközi szinten meg pár kínos mellényúlás után végül egy olyan programot hallottunk, amely fő vonalaiban egyezik Obamáéval, inkább csak a kampány miatti hangsúlyeltolódások érzékelhetőek benne.

Közben egy olyan jelöltről beszélünk, aki nem is olyan régen sok kérdésben teljesen más állásponton volt, mint ma. Emellett az elnöki székben nagy mértékben foglya lenne nem csak a hagyományos GOP vezetésnek, hanem a teljesen szélsőséges Tea Partynak is. Ez sem az országnak, sem a világnak nem lenne jó.

Összegzés

Obama négy éve nagyon nem volt hibátlan: sok és súlyos hibát vétett, nem volt sikeres elnök. Lényegében egy ügy érdekében feláldozta a többit.  De programja és elképzelései sokkal előbbre vihetik az USA-t és a világot, mint Romney tervei. Megérdemel még négy évet, hogy megpróbálja végig vinni őket.

Izgalmas kedd éjszaka lesz...

(Fotó: POLITICO)

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Dorosz Dávid Facebook-oldalához!

1 komment · 1 trackback

Címkék: közel-kelet külügy USA EU Kína NATO

A bejegyzés trackback címe:

https://doroszdavid.blog.hu/api/trackback/id/tr754883615

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Fenntartásokkal, de Obama 2012.11.01. 14:45:01

Obama négy éve nagyon nem volt hibátlan. De programja és elképzelései sokkal előbbre vihetik az USA-t és a világot, mint Romney tervei. Megérdemel még négy évet.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

iii · http://nemzetimarhulat.blog.hu 2012.11.01. 15:00:04

Szerintem azért az egy ügyért, az eü reformért megérte. Amin korábban már elvéreztek többen is, pl. Clinton. Obamának sikerült.

Külpolitikája egyértelműen sikeres, a megjelölt problémás esetek kevéssé lényegesek. Ami izgalmas, hogy mi lesz az afganisztáni kivonálás után? Ha Romney nyer, félő, hogy abból se lesz semmi.