Vörös kód: őrségváltás és gondok Pekingben

Dorosz Dávid

2012
11/08

Két napja Amerika választott. Mától Kína jön. Sokan azt mondják ez Kína évszázada lesz. Lehet, de addig nagyon sok gondot kell megoldaniuk.

chinese-paliament.jpg

 

Szinte sorsszerű, hogy a következő pár évtizedet meghatározó két országban épp ugyanazon a héten zajlanak cserék a vezetésben. Kínában Theng-hsziao Ping óta 10 évente menetrendszerűen zajlanak az újabb és újabb generációváltások: az idén az ötödik generáció kapja kézbe a hatalmat.

A mai napon megkezdett kongresszus által hozott leglátványosabb változás persze az ország legfőbb vezetőjének tekintett, a Kínai Kommunista Párt (KKP) főtitkári posztján fog bekövetkezni. Hu Csin-Taot az 1953-as születésű Hszi Csin-Ping fogja követni.

Az új vezető – kínai szóhasználattal élve- „hercegecske”. Azaz azoknak a vezetőknek a köréből kerül ki, akiknek apja és családja évtizedekkel ezelőtt is meghatározó, vezető szerepet játszottak Mao mellett a kommunista ország építésében. Az ennek köszönhetően jó lehetőségekkel, megfelelő kapcsolatokkal induló káderek mára egy jól körvonalazható csoportot alkotnak a nomenklatúrán belül. Nem lóg ki a sorból Hszi sem, akinek édesapját azért jól megkócolták a Kulturális Forradalom alatt, s aminek következtében az akkor 15 éves fiút vidékre küldték, hogy ott a falusi munkák közben „tanuljon rendet”. Csak 22 éves korában, apja rehabilitálása után, kerülhetett vissza a központi vérkeringésbe. Azóta útja szinte töretlenül haladt előre, nem kis részt az ifjúkori trauma következtében elsajátított kitartást és alkalmazkodóképesség. Emelkedését segítette a tény, hogy felesége Kína egyik leghíresebb népdal énekese. Az eddigi egyetlen zavaró pont az összképben, a már kijelölt vezető pár héttel ezelőtti, máig megmagyarázatlan, rejtélyes eltűnése volt.

A főtitkári poszt mellett teljes tisztújításon fog átesni az a 9 fős állandó bizottság, amely lényegében a fő döntéseket hozza. Ezekért a posztokért már nagy a versengés, persze nem a nyilvánosan. Mikor ezeket a sorokat írom a háttérben már hosszú, kényes alkudozások, csaták végén összeállt a testület névsora, maga a kongresszus már csak formalitás, propaganda show. Miközben a párt kifelé minden pillanatban az egységet kívánja sugározni, belül valójában a legdörzsöltebb kremlinológust is zavarba ejtő helyezkedések zajlanak. A hercegecskék csoportjával szemben leggyakrabban megkülönböztetett csoport az ottani KISZ-ből induló, saját magukat erőteljesen építő politikusok csoportja (köztük a most leköszönő Hu Csin-Tao). Hogy még bonyolultabb legyen a dolog, sokszor nem is politikai, hanem szociokulturális árkok mentén rendeződnek ezek a csoportok, mindkét oldalon jelen lévő mérsékeltekkel és radikálisokkal.

A párt működése lényegében ezeknek az érdekcsoportoknak az állandó alkudozásában, kompromisszumaiban írható le. Korporatív módon, a párton belül zajlik tehát az a folyamat, melynek végén kialakulnak a döntések, amit lényegében csak az egy az egyenlőek között elv alapján kiválasztott vezető képvisel a nyilvánosságban. Ez a konfuciánusi alapokon is nyugvó rendszer azonban elég keményen ellene hat annak, hogy tehetséges, újszerű vízióval rendelkező, kreatív vezetők termelődjenek ki.

A pár mellett egyetlen olyan szervezet van, amely az egész országban jelen tud lenni: a hadsereg. A gazdasági életben is intenzíven jelen lévő sereg vezetőinek szinte 100%-a párttag, a két szervezet között nagyon szoros a viszony. Minden elképzelhető forgatókönyv alapján egy megrendülő párthatalom esetén a hadsereg lépne be rendszer fenntartása érdekében.

Ebben a nagyon finoman rendeződő, felfordulást nehezen viselő világban tévesztett lépést az a Po Hszi-Laj, akinek bukása bejárta az egész világot. A feltűnően ambiciózus, a többi vezetőhöz képest nagyon is médiaképes Po fő hibája abban rejlett, hogy radikális kommunista retorikával és politikai fordulattal azt hirdette, hogy az elmúlt évtizedek fantasztikus gazdasági növekedésének hasznait egyenlőbben kellene szétosztani a lakosság között. Ezt persze ügyes húzással leöntötte egy radikális újmaoista propagandával és erőteljes korrupció ellenséggel. Fellépése, és nyíltan vállalt célja, hogy bekerüljön az állandó bizottságba, sokakat rémisztett, a nyilvánosságon keresztül zavarta a jól bejáratott módszereket. Po azonban a jelek szerint lehetőséget is adott ellenfeleinek: sima köztörvényes bűncselekmények sorával vádolják őt is, feleségét is.

Azonban ez az eset is jól rámutat azokra problémákra, amiket már az új vezetés nem söpörhet a szőnyeg alá.

Kína az elmúlt közel három évtizedben köszönhetően a Theng Hsziao-ping által elindított reformoknak szinte az egész emberiség történelmében páratlan fejlődésnek indult. Ez volt az eredménye a híres thengi mondatnak: „Nem számít, hogy fehér a macska, vagy fekete a macska – amíg megfogja az egeret, addig jó macska.”. Azaz a kínai kommunisták a politikai kontroll totális megtartása mellett háttérbe szorították az ideológiai vitákat, és ütemes léptékkel kezdték el a gazdasági nyitást. A fejlődéssel járó problémák pedig mostanra kezdenek olyan szintet elérni, amelyek az egész rendszer stabilitását kezdik el aláásni.

Korrupció

Talán a legnagyobb probléma. A külvilág számára mindenképp a leglátványosabb. Az elképesztő gazdasági fejlődés, az ezzel járó lehetőségek, a hatalmas összegek nem csak pár politikust, vezetőt szédítenek meg, hanem úgy tűnik, hogy a jelenség a kínai rendszer alapvető részét képezi.

Kifejezetten visszataszító az amúgy retorikájában az egyenlőséget hirdető KKP vezetők,a hozzájuk közelálló üzletemberek és családtagjaik hivalkodása. Méregdrága órák, hatalmas villák, Ferrarik, és persze eltussolt ügyek – ez jellemzi ma az elitet. A Po-ügy messze csak a jéghegy csúcsa, amelyet a politikai leszámolás mellett gumicsontnak vetettek oda az embereknek. Közben meg a hatóságok letiltották, hogy neten rá lehessen keresni a Ferrari szóra…Ennek ellenére egyre többeknek tűnik fel a folyamat.

Azért is gondolom ezt a legnagyobb problémának, mert sok nyugati elemzővel ellentétben nem túloznám el a kínai gazdaságban a magántulajdon szerepét. Egyes kutatások alapján kijelenthető, hogy az idők folyamán nem csökkent jelentősen az állami vagy a csak látszat magánkézben lévő kínai vállalatok szerepe, és ereje a gazdaságon belül. Ez pedig még nagyobb súlyt ad a KKP és a vele összefonódó oligarchikus gazdasági elit tagjai által elkövetett visszaéléseknek.

china-income-inequality-rich-poor-gap.jpg

Egyenlőtlenség

Közben ezek a pofátlan botrányok sorozata, a hatalom álszentsége kezdi piszkálni az egyszerű kínaiak csőrét is. Különösen úgy, hogy az ország lényegében kettészakadt. Peking, Sanghaj és a parti városok szinte már 22. századi kinézettel hódítanak, egyre izmosabb, tehetősebb az ott élő polgárság. Az ő dealjük a KKP-val egyszerű: gazdagodj, fogyassz,  csinálj amit akarsz, de a párt uralmát soha ne kérdőjelezd meg. Az a Kádár-rendszerre emlékeztető egyezség még tartja magát, de nyilvánvaló, hogy ezeket a az egyre fejlődő tömegeket nem lehet sokáig teljesen elzárni sem az információtól, sem a hatalomtól.

A másik oldalon viszont totális leszakadást, szegénységet találunk. A kínai vidék sok részén mintha teljesen megállt volna az idő, az itt élőknek alig adott valamit az elmúlt évek fejlődése. A városi és vidéki jövedelmek különbsége háromszoros-négyszeres, az egyenlőtlenséget mérő Gini mérőszám is szép magasan van. Az egyenlőtlenségek aránytalan mértékben sújtják az ország nyugati részén élőket, és a kisebbségeket. Ezek alapján bár egyes részein már Nyugatot is eléri vagy lehagyja az ország, az fejlettséget és egyenlőtlenséget is figyelembe vevő nemzetközi összehasonlításban még harmadik világbeli országokkal kerül egy szintre.

Ennek meg is van az ára. A főleg a távoli vidéki térségeket érintő megmozdulások, tüntetések száma a becslések alapján folyamatosan emelkedik. Csak becslések állnak rendelkezésre a témában, mivel a KKP – a nemzetközi negatív figyelmet elkerülendő – leállította a hivatalos adatok nyilvánosságra hozatalát.

Persze a párt mindent megtesz a vidéki lakosság helyzetének javítása érdekében, programok százait indította, egyelőre visszafogott eredménnyel. A 2008-ban indult válság pedig alapvetően tett be ennek az erőfeszítésnek: bár Kína nincs recesszióban, sok felvevő piaca igen, ami ad egy nagy gyomrost az exportnak, és veszélyezteti a foglakoztatást.

Xi-Jinping-profile-illust-007.jpgHszi Csing-Ping

Népesedés

Közhelyszerűen tudja mindenki, hogy Kína a világ legnépesebb állama. Azonban emögött az adat mögött is veszélyes jövő húzódik meg.

A problémák alapvető oka az 1979-ben bevezetett „egy gyermek” politika. Az akkoriban a túlnépesedés ellen bevezetett eszköz, pont a túlnépesedést nem akadályozta meg, sőt mára igazából már gátolja az elöregedés elleni harcot, pluszban pedig hazavágta a nemi arányokat.

Első körben az történik, hogy kezd bekopogni az ajtón a nálunk is jól ismert elöregedés. Az életkori medián jelenleg 34,5 év, 2050-re pedig elérheti a 49 évet. Ez pedig egy finoman szólva is lyukas szociális hálóval rendelkező országban nagyon kemény problémákat vetít előre. Ezen valamennyit talán segíthet a hagyományos kínai nagycsalád modell, ahol a fiatalabbak együtt élve, intenzíven segítik az öregebb generációkat, de számok ellen már középtávon tenni kell valamit. Ne feledjük ennek a gazdasági növekedésre gyakorolt hatását sem: egyes intézetek már tíz év távlatában is munkaerőhiányt jósolnak.

Emellett kifejezetten rossz irányban alakulnak a nemi arányok. Köszönhetően az egy gyermek szabálynak, nagyon sok helyen egyszerűen elvetetik, vagy meggyilkolják a születendő lányokat. A hagyományos kínai felfogásban a fiú alapból többet ér, és a mai világban is könnyebben tud egy fiú érvényesülni. Az adatok pedig ennek köszönhetően hihetetlen képet mutatnak: 100 születő lányra 117 (egyes tartományokban 130!!!) fiú gyermek jut napjainkban. Ennek következtében már most 35 millió nő hiányzik a társadalomból. Ez pedig az azonnali párválasztási problémák, és abból adódó feszültségek mellett, hihetetlen nehézséget fog okozni az öregedés leküzdésében.

Mindenesetre a KKP egyelőre tartani akarja a mára már egyértelműen rossz irányba vezető eddigi politikát.

Környezetvédelem

Az elmúlt évtizedek robbanásszerű ipari és gazdasági fejlődése megkérte a maga árát a kínai környezettől is. Mivel a vezetés a GDP növekedésére, és a középosztály fejlesztésére fókuszált, a környezetvédelmi szempontokra semmi figyelem nem maradt. Kiemelkedő probléma a hatalmas gazdasági fejlődés fűtéséhez használt energiaéhség, ami szinten minden megoldást legitimál (az energiatermelés 2/3-a szénalapú).

Az eredmény pedig sajnos látható: sok helyen ihatatlan a ivóvíz, a gyárak öntik magukból a füstöt, az energiahatékonyság a béka feneke alatt, gyakori a savas eső. A hatalmas méretű városiasodás is kihívás elé állítja a döntéshozókat.

A menet közben létrehozott környezetvédelmi szabályozás is inkább csak PR-akció, valódi végrehajtás alig kíséri. A gazdaság pörgetése még mindig fontosabb. Ebben talán akkor várható változás, ha egyre több helyen olyan népi elégedetlenség üti fel a fejét, ami közvetlenül környezetvédelmi eredetű. Ennek pár helyen már van jele.

Cenzúra

Ahogy látható a KKP vezetői kezdenek rájönni, hogy a GDP növekedés nem minden, és érzékelik a feszültségeket a rendszerben. Mivel alapvető változásra képtelenek, ezért egyelőre az társadalmi problémák eltagadása, és az esetlegesen kiépülő ellenzéki struktúrák szétverése a fő csapásirány.

Ennek érdekében pedig Kína a méretéhez illő számokkal és finanszírozással csap le a nyilvánosságra. Az internet rendőrség létszáma egyes hírek alapján eléri a 30 ezret, ami kiegészül több tízezer fizetett kommentelővel is. Az interneten letiltott és így nem kereshető szavak száma több százra rúg kezdve a magától értetődő „kínzás”, „Tienanmen” szavaktól a fent említett olasz luxus autómárkáig, illetve Playboyig (a lista kis része itt). Facebook és Twitter 2009-ig voltak, azóta nem elérhetőek.

Az offline térben zajló nyilvánosság ellenőrzése ehhez képest már gyerekjáték.

 Összegzés

Gazdasági fejlődés. Ezen keresztül a jólét fokozása. Az elmúlt évtizedekben ez volt a KKP fő célja. A párt vezetői tisztában voltak, hogy csak így tarthatják meg hatalmukat. A fejlődés volt a hatalmuk alapja.

Azonban mostanra kiderült, hogy hibák sorozata van rendszerben.

Egy a gazdag oligarchákkal összefonódó korrupt, kontraszelektált elit, amelyik nem törődik az egyre inkább leszakadó főleg falusi milliókkal. Pénzzel és cenzúrával tartja kordában egyre fejlődő középosztályt, miközben hal le a környezet és öregszik el a társadalom, növekszik az egyenlőtlenség.

Nehéz helyzet, súlyos kihívások.

Jó lenne, ha pár elemében nem lenne annyira ismerős…

(Kína külpolitikai kihívásaival egy későbbi bejegyzésben foglalkozom.)

(Fotók: Guardian, China Today)

 

 

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Dorosz Dávid Facebook-oldalához!

Szólj hozzá!

Címkék: külügy EU Kína

A bejegyzés trackback címe:

https://doroszdavid.blog.hu/api/trackback/id/tr204897479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.