Koszovó: az EU külpolitika próbája

Dorosz Dávid

2013
04/13

Az elmúlt hetekben újabb fontos fordulóponthoz érkezett Koszovó körüli nemzetközi tárgyalássorozat. A Balkán jövője mellett az EU közös külpolitikájának is fontos pillanata ez.

kep 2900 346.jpg

A Balkánon a második világháború után kialakult status quo lényegében már Josip Tito 1980-as halála után elkezdett meginogni.  Az 1980-as évtized a folyamatos politikai destabilizáció, a nemzeti érzelmek felerősödésének időszaka volt. Erre a roskadozó jugoszláv helyzetre jött rá az a vadnacionalista,milosevicsi politika, ami aztán közvetlenül idézte elő a robbanást.

A 1990-es évek több százezer áldozatot követelő konfliktusai után végül az egységes Jugoszlávia agóniája Koszovó 2008-as hivatalos függetlenné válásával ért véget.

Ezt a fejleményt azóta sem a mindenkori szerb vezetés, sem a közvélemény nagy része nem tudta megemészteni. Ez nem is várható el tőlük: Koszovó a szerbeknek suta hasonlattal olyan, mint nekünk Erdély. A nemzeti történelem kulcshelyszíne, a rigómezei csata és az ahhoz szorosan kapcsolódó Lázár legenda környezete.

Nehezíti a megoldást, hogy bár a XX. század nagy része robbanásszerű albán népességnövekedést produkált, még mindig jelentős számú (kb.  100 ezer fős) szerb lakosság él az újonnan létrejött országban. Ennek a közösségnek a nagy része pedig egy tömbben, az ország Szerbiával határos északi részén található.

Könnyen látható, hogy ez a helyzet önmagában rengeteg feszültséget hordoz, már középtávon rendezni kell. Itt jön a képbe az Európai Unió.

A kilábalva a 90-es évek háborúiból, és gazdasági leépüléséből a balkáni térség országainak teljesen természetes törekvése az európai integráció. Külpolitikai céljaik, terveik fókuszában ez áll. Ez a tény pedig alapvető lehetőséget teremt Unió számára, amely épp pár évvel ezelőtt kezdett konkrét lépéseket megtenni a közös kül-és biztonságpolitikájának gyakorlatba ültetése végett. Régi, szinte örök téma ez az EU-n belül, amit sokkal több nagy szólam, és annál kevesebb konkrétum, és eredmény kísér. Abban mindenki egyetért, hogy egy a világ  gazdasági kibocsátásnak 25%-ával rendelkező közösségnek képesnek kell lennie a nemzetközi ügyekben való erőteljes fellépésre. Ehhez persze közös akaratra, erősebb föderális elköteleződésre, és kezdeti sikerekre lenne szükség. 

Koszovó kapcsán épp az utóbbi lehetősége adatott meg a Catherine Ashton által vezetett EU külügyéreknek.  Az EU-nak most esélye van bemutatni, hogy komoly szereplőként tud fellépni nemzetközi ügyekben. Ha máshol egyelőre nem is, közvetlen szomszédságában igen. 

Mert a Koszovó és Szerbia közti az EU által menedzselt tárgyalási folyamat valójában erről szól: békéért integráció. Ha nyugalom van, jöhet a felemelkedés lehetőségét jelentő európai közeledés. Ha a felek nem tudnak megállapodni, akkor rugalmatlanságukat az EU az integrációs folyamat bizonyos szakaszainak megállításával, blokkolásával fogja büntetni. A recept egyszerű, kérdés, hogy mekkora hatással lesz ez a felekre, mennyire veszik komolyan a keménykedést, és mennyire érzik azt, hogy még bőven van mozgásterük.

Az eddigi értesülések szerint a tárgyalások lényegében egy ponton fagytak be: Szerbia szeretne Koszovó szerbek által lakott északi területeinek autonómiát, méghozzá elég komoly jogosítványokkal. Az albán kormányzó elit, élén a Hashim Thaci miniszterelnökkel kész bizonyos jogköröket megosztani a helyi hatalommal. Nehezen is tehetne mást: hatalmát quasi névleg gyakorolja az északi területeken, ahogy ezt a 2011 nyarán történt események is mutatták. Azonban egy frissen létrejött ország nyilván nem viseli könnyen ha két tartománya mindenki által tudottan elszakadási céllal kapna széles jogkörökkel rendelkező autonómiát. Márpedig a szerbek ilyet akarnak. Ez azonban a Nyugat és az EU számára is elfogadhatatlan: a hasonló alapon megosztott Bosznia-Hercegovina példája elrettentő hatást gyakorol. Az ott kialakított rendszer, az államon belüli szerb entitás, az azzal való folyamatos egyeztetési kényszer lényegében teljesen megbénították az ország életét, az EU-s közeledés is teljesen lefékeződött.

Jelen pillanatban itt állnak a felek, egyelőre beállt a patthelyzet, a szerbek elutasították az EU által kidolgozott, az igényeiknél gyengébb jogköröket biztosító javaslatot. Innen kellene eredményt elérnie Ashtonnak és az EU-nak.

A helyzet kemény: az EU jövőjét naponta kérdőjelezik meg komoly nemzetközi szereplők, a gazdasági válság alapvetően kezdi aláásni az egész intézményt. Emellett kellene beindítani, első sikert adni a közös kül- biztonságpolitikának. Különösen azután, hogy az elmúlt években az EU minden nagyobb nemzetközi eseményt (arab tavasz, Líbia, Irán stb.) jól átaludt, és mindig csak később, követő üzemmódban tudott bekapcsolódni a történésekbe. Ennek következtében, az ami az elmúlt években zajlott, azt legfeljebb a közös külpolitika mímelésének nevezhetjük. Persze teljesen egyértelmű, hogy tagállamok nehezen mondanak le a saját létezésük egyik legfontosabb értékéről, az önálló külpolitikáról. Azonban a mai globalizált világban ez a mereven a vesztfáliai rendszerhez ragaszkodó álláspont nem tartható a továbbiakban. Európa vagy ebben a kérdésben is összefog, vagy bénán nézheti, hogy a világ ügyei a Washington-Peking-Moszkva-Új Delhi vonalon dőlnek el.

Mi következik ebből számunkra? Az, hogy nekünk, magyaroknak elsődleges érdekünk mind a Balkán békéje, és nyugalma, mind az EU biztos alapokon álló, erősödő szerepe a világpolitikában. Mindkettőre szükségünk van, mindkettő hazánk boldogulását szolgálja.

Vigyázó szemünket Koszovóra vessük…

(Fotó: saját felvétel, Pristina)

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Dorosz Dávid Facebook-oldalához!

1 komment

Címkék: külügy USA EU

A bejegyzés trackback címe:

https://doroszdavid.blog.hu/api/trackback/id/tr255219573

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2013.04.14. 08:20:49

A megoldás egyszerű: ha már Koszovó esetében megsértették az addig hatályos nemzetközi jogot, Észak-Koszovót Szerbiához kell csatolni, s megoldódott a probléma. Ugyanis bármilyen szerb autonómia is lesz Észak-Koszovóban, azt az albánok igyekezni fognak lenyomni, a szerbek meg az elszakadás első lépésének tekinteni. A tartós megoldáshoz a koszovói-szerb határ megváltoztatása szükséges, felesleges ragaszkodni a jugoszláviai Szerbián belüli határvonalhoz.