Cameron a tűzzel játszik

Dorosz Dávid

2013
05/05

A minapi angol választások megmutatták, hogy David Cameron miniszterelnök teljesen elhibázott politikát folytat az EU-val kapcsolatban.  Politikai játszmájának árát azonban mindannyian megfizethetjük.

HACHFELD-UK-EU.jpg

Cameron lépéseit sokan a nemrég elhunyt Margaret Thatcheréhez hasonlítják. A hasonlóság azonban közel sem teljes: ahova Cameron kezd eljutni, odáig - minden keménykedése ellenére - Thatcher soha nem merészkedett el. A maga idejében a Vaslady mind ideológiailag, mind szervezetileg jobban uralta a Konzervatív Pártot: az a hit, hogy vele kezdődött meg az ország gazdasági válságból való kilábalása, érinthetetlenné tette hosszú időn át. Az egyelőre csökkenni nem akaró gazdasági válság közepette kormányzó Cameron nem áll ilyen biztos lábakon.

Ezt mutatja, hogy a saját pártján belül az utóbbi években kifejezetten megerősödött az EU ellenes politikusokat tömörítő frakció. Nyilván a Konzervatív Pártnak nem kell a szomszédba mennie az euroszkeptikus hagyományokért, de az, hogy ennek a csoportnak mára sikerült elérnie azt, hogy 2017-ig nagy valószínűséggel népszavazást írnak ki az EU-tagságról, mutatja a megnövekedett erejét.

Ehhez jöttek hozzá a minapi helyhatósági eredmények: a szavazatok hatalmas előretörést hoztak a teljesen EU-ellenes Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP). A helyi választási eredményeket országos szintre kivetítve azt láthatjuk, hogy a párt mögött már most a szavazók 23%-a áll. Ez pedig már nagyon jelentős súlyt ad szervezetnek a közéletben, nézetei máshol is kezdenek hatni.

Azaz Cameron egyszerre két tűz között találta magát: a saját pártja EU-ellenesei mellett felnőtt egy, a konzervatívok jövőjét nagyban veszélyeztető, kampányát szinte teljesen az EU elleni harcra építő rivális is. Mindkettő óriási nyomás alá helyezi majd a miniszterelnököt, egyre több olyan hangot fogunk hallani, hogy most már pontosan jelölje ki a népszavazás időpontját.

A nyomást érezve Cameron az elmúlt hetekben nagy európai hakni körútra indult. Franciaországot, Németországot, Spanyolországot végigjárva folyamatosan arról beszélt, hogy a tagállamok konszenzusával át kell alakítani az EU jelenlegi jogi és intézményi kereteit, nagyobb mozgásteret adva az egyes részes államoknak abban, hogy az EU joganyag mely részeit veszik át, és melyekből maradnak ki. Azaz még a jelenleginél is kisebb, lazább integráció felé kellene az angol miniszterelnök szerint elvinni szervezetet. Minden ilyen nyilatkozatát azzal zárta, hogy az EU támogatottsága már most is alig van többségben az angol társadalomban, és persze mindenhol belengette a népszavazás rémét is.

Ez a játék azonban nagyon veszélyes, Cameron a tűzzel játszik.  Ezzel az európai izmozással nem fogja meghatni a radikális szavazókat: ezt mutatják a választási eredmények, a konzervatívok visszaesése. Arra viszont tökéletes, hogy még jobban elmérgesítse az amúgy sem rózsás hangulatú EU belső viszonyait, és szövetségeseket veszítsen. Már pedig azokra szüksége lesz: ha már saját párttársai rákényszerítették a népszavazás ígéretét, akkor valahogy benn kellene tartani a országot a közösségben. Nehéz lesz. A gazdasági válság és a megszorítások miatt kiábrándult, az elmúlt 30 évben kialakult multikulturalizmust nehezen feldolgozó angol szavazókat (különösen az idősebbeket) nagyon könnyen az amúgy is mindig gyanús EU ellen lehet hangolni. Ez az UKIP választási győzelmének is az oka. Nagyon úgy tűnik, hogy egy ma rendezendő népszavazáson a britek többsége az EU-ból való kilépés mellett szavazna.

Ez pedig tragikus lenne mindenki számára.

Az még a kisebbik dolog lenne, hogy Cameront egy másodperc alatt ennék meg saját radikálisai a párton belül.

Az igazi következmények a gazdaságiak lennének. Szinte felmérhetetlen, hogy az egymáshoz ezer szállal kötődő brit és más EU gazdaságok mennyire megsínylenék a szétválást. Üzletek zárnának be, cégek mennének tönkre, állások százezrei vesznének el, a válság állandósulna, a társadalmi feszültségek nőnének.

Sőt, ami talán még rosszabb, meghalna egy eszme. Az egységes, békés, a gondokkal közösen megküzdeni akaró Európa eszméje. Ha pedig ez elveszik, akkor annak történelmi jelentősége lesz. Ha lesz példa, hogy kifelé is van út a szervezetből, akkor felelőtlen politikusok más országokban is ráléphetnek arra. Ezzel pedig beindulna a teljes szétesés, az EU-t gyakorlatilag el lehetne temetni. Bár ennek következményei nehezen számszerűsíthetőek, az azért egyértelmű, hogy nem a nyugalom és békés fejlődés kora köszöntene be a kontinensen.

Ezért annyira fontos, hogy Cameron mit és hogyan tesz. Ha továbbra is kettős játékot játszik, könnyen beleszorulhat egy olyan helyzetbe, amit már sehogy sem tud irányítani. Az EU ellenes kirohanásai nem szereznek neki népszerűséget, nem fedik el kormányzása hibáit, viszont cserébe megerősítik a párton belüli és kívüli ellenfeleit. Sőt lehet, hogy jó előre eldöntik a népszavazást is.

A nagy példakép Thatcher híres mondattal rakta helyre saját lázongó pártját az 1981-es kongresszuson: „You turn if you want to - the Lady's not for turning” („Maguk forduljanak vissza, ha akarnak, ez a hölgy nem fog megfordulni”).

Az előddel ellentétben most itt az ideje, hogy Cameron megforduljon.

(Kép: presseurop.eu)

 

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Dorosz Dávid Facebook-oldalához!

Szólj hozzá!

Címkék: demokrácia külügy EU Cameron

A bejegyzés trackback címe:

https://doroszdavid.blog.hu/api/trackback/id/tr705282287

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.